A megérkezés

Nos eljött a nagy nap, megérkeztem Mullsjö-be. Azt kell, hogy mondjam, hogy a 9 órás út ellenére minden zökkenőmentesen ment. A kezdet, azaz a magyar rész volt kissé gyöszös, mint mindig. Így utólag nem volt túl szerencsés ezt a napot választani, mert a Sziget és az Úszó Európabajnokság miatt már hajnali 5-kor kifolytak az emberek Ferihegyről. De végtére is maradt annyi időm, hogy kényelmesen elfogyasszak egy csillagászati árú meggyes süteményt a terminálban és magamhoz térjek az álmosságból (hajnali 3-kor keltem).

Mindegy is, a gép elrepült, én meg landoltam Arlanda-n, Stockholm repterén. Ez azt jelenti, hogy még 40 percet kellett utána buszoznom Stockholm-ig, de ezt az érzést már ismertem. Mivel késett a repgép és a buszt is keresgélnem kellett, meg meg kellett küzdeni a 26 kilós bőrönddel (is), ezért eléggé ki lett centizve a vonatra való átszállás Stockholm-ban. Itt találkoztam kinn élő családom két tagjával, akik segítettek nekem nem éhen halni, kaptam tőlük egy kimustrált svéd mobiltelefont is, meg hasonlók. Nagy segítség volt! Aztán jött a vonatozás, több mint 3 órán át. Én nem tudom, az emberek mit beszélnek a "hideg" északiakról, de ott mindenki kedves és megértő volt velem, főleg miután megtudták, hogy külföldi vagyok. A kalauz hölgy segített helyet találni a gigantikus bőröndnek, de előtte egy 2 méter magas, ámde idős asszony próbált segíteni (aki rögtön át tudott váltani svédből angolra, amikor kértem). Skövde-ben szálltam át, ezt be is mondták időben, de nem árt, ha az ember rákoncentrál a szövegre a furcsa kiejtés miatt (értsd. a Skövde szó valami fullasztó torokhanggal kezdődik, nem sz-el). A pályaudvaron hamar megtaláltam a digitális kijelzőt, hogy mikor-hogy-merre, ezek után nem volt nagy kunszt elkapni a másik vonatot a faluig. Ott pedig már várt rám a svéd mentorom és a kifutóban lévő lengyel önkéntes lány.

Nagy lelkesedéssel és kedvvel fogadtak, autóval mentünk a suli és a kollégium területére. Miután lepakoltam a kollégiumi szobában (1 személyes, szép nagy asztallal, kilátással az erdős-parkos tájra), Olga, a lengyel lány megmutogatott mindent. Elsőre nem mondom, hogy minden maradéktalanul megmaradt a fejemben, túl sok volt az új információ és azért kell még 1-2 hét, hogy bemelegedjen az angolom. Főleg válaszolni nehéz még, úgy kell összekaparnom a szavakat, aztán a mondat közepén jövök rá, hogy tulajdonképpen nem is olyan igeidőben akartam kezdeni, mint amiben... de remélem ez a káosz hamar elmúlik.
Holnap érkezik a litván lány, vele leszek Mullsjö-ben egy évig... izgalmas lesz! Amíg ő befut, én a mentoromtól kapok instrukciókat a szocializálódással kapcsolatban, rá következő nap pedig az iskolaigazgató mondja meg, hogy a munka hogy s mint lesz. Amíg bebarangoltuk az épületeket Olgával, összefutottunk pár igen kedves emberrel, aki épp ráért, szólt is pár szót. Hát... látszik, hogy errefelé ismeretlen fogalom a stressz.