Mint kiderült, ez egy svéd tradíció, hogy a mézeskalács nyers tésztájából különféle dolgokat formáznak, sütnek és építenek az emberek. Úgyhogy ezt a programot nagy várakozás előzte meg és végül hatalmas összejövetel lett a dologból, a tanárok is nagyon izgatottak voltak és nagy számban vettek részt. A konyha elkészítette a sok vödörnyi alapanyagot és a profik (= majdnem mindenki) hozott magával különféle kiegészítőket díszítésnek: cukorkát, ételszínezőt, meg tudom is én mit. És persze a nagy terveket. Volt két srác, akik ezt az egészet bizonyára sportszerűen űzhették egy életen át, mert még speciális jelmezük is volt az eseményhez. Több csapat is volt és az elkészült műveket végül kiállították az étteremben, és lehet szavazni a legjobbra. Egyik legszellemesebb elgondolás a lábát tört fotós tanárnő tolószékes mása volt, ami mindenkiből nagy röhögést váltott ki. A mi csapatunk (én csak fotóztam meg drukkoltam) sorsa nem alakult épp a legjobban, ugyanis a tervezett kastély nagy része érdekesen megolvadt a sütőben, én biztos kivágtam volna a fenébe, de a kis team rezzenéstelen arccal dolgzott tovább és végül igen klassz eredményt értek el. Különösen tetszett az a megoldás, hogy forró karamellből szálakat húzogattak a kastély tornyai közt, ami végül megkeményedett.
És íme pár kép erről a nagy eseményről:
(a mézeskalács jelmezes fiúk)
(Ramune gyúr)
(előkészületek)
(egy lelkes team :D)
(egy másik vidám csapat :))
(nagy a forgalom...)
(a készülő kastélyunk...)
(hóember)
(volt, aki inkább magát díszítette fel... :))
(Jaana, a törött lábú, tolókocsival közlekedő fotós tanárnő "élethű" mása)
(a mi csapatunk építménye!)
(mézeskalács rádió/ház)
