Jönköping

Ma végre, közel 2 hét ittlét után sikerült Jönköping-be, a környék híres-neves "nagyvárosába" eljutni. Vonattal mentünk, majd fél órán át tartottuk fel a kalauzt az extra kívánságainkkal, hogy milyen bérletet akarunk venni. A kis csinos, egyenruhás szőke srác végig csak mosolygott és nem volt az sem probléma neki, hogy odahozta nekünk számlával együtt a bérletet, mi meg mondtuk, hogy nem azt kértük, hozzon másikat... közben már csak 2 perc volt a leszállásig. Nálunk Magyarországon már bizonyosan lecsavarta volna a fejünket a kaller, de itt mindenki olyan szemtelenül ráér minden hülyeségre. :D
5-en indultunk neki a városnak, az 5 külföldi: A fehérorosz Vita, az orosz Svetlana, a kínai-japán Keiko, a litván Ramune (a másik EVS-es) és én. Az oroszok egy tánciskola miatt szerettek volna bemenni a városba, Keiko vásárolni akart (másfél óráig kerestük neki az Ikea-t, majd a sikertelenség miatt békésen elváltak útjaink), mi meg Ramune-vel csak sétálgatni szerettünk volna és néha megnézni egy-egy utcai jazz együttes kis műsorát. Ugyanis ma jazzfesztivál volt a városban, több helyszínen is belefutottunk az átlagban 80 éves öregekből álló formációkba. Az idő kezdetben borús volt és magyar vérmérséklethez mérve nem kicsit hideg, de volt egy jó óránk, amikor ki lehetett ülni az egyik térre és hallgatni a zenét, mert gyönyörűen sütött a nap. Megérkezésünkkor még szinte teljesen kihalt volt a város, de a zenés programok megkezdésével beindult az élet, a sétálóutcák megteltek emberekkel, a jazz előadókat pedig ideiglenesen összeverődő embercsoportok nézték az utcán ácsorogva. Hangulatos volt, de sajnos jött az eső, ami a nap kihagyhatatlan része errefelé. Észrevettük a tóparton, hogy egészen elképesztő dolgok vannak az égen: amíg a város egyik szélén fekete felhők ültek, a másikon hét ágra sütött a nap, közte a tó fölött pedig sosemlátott színű és formájú felhők gomolyogtak...
Már azt is megszoktam, hogy nem kell három cseppért elővenni az esernyőt, így addig ültem az esőben, amíg már nem láttam ki a szemüvegemen, és csak azután vettem elő. Hirtelen el is párologtak az emberek, mi csak róttuk a köröket és időnként visszamentük ahhoz a térhez, amit előtte kábé nyolcszor érintettünk a séta közben. Az öregek még mindig zenéltek egy sátor alatt, egy ideig még maradtunk, aztán összenéztünk Ramune-vel, és végül a "Te is arra gondolsz, amire én?" elv alapján megindultunk vissza a vasútállomás felé...

Az első hét összegzése

Eltelt az első hét. Annak ellenére volt tartalmas ez a 7 nap, hogy valójában még nem is kezdtünk el rendesen dolgozni, csak "aklimatizálódtunk", sétálgattunk ide-oda Ramune-vel és amikor lehetett, segítettünk, beszélgettünk, bemutatkoztunk kismillió embernek.

1 nappal utánam jött a litván lány, Ramune, aki végtelenül nyugodt és kedves, az angolja tökéletes, svédül és oroszul is tud, szóval kicsit bénának érzem magam mellette. Szerencsére senki nem érezteti ezt velem, pedig mostmár tiszta sor, hogy én vagyok az egyetlen ember az egész helyen, aki nem igazán tud svédül. Az angolt elég jól értem, pedig ezzel komoly gondjaim voltak évekkel ezelőtt. De emiatt a magabiztosság miatt hamar kialakult bennem egy biztonságérzet, egyáltalán nem érzem magam kényelmetlenül itt Mullsjö-ben. Ha válaszolni kell, akkor még változatlanul eléggé küzdök, tehát ez nem olyan dolog, ami 1 hét alatt elmúlna. Emellett pedig görcsösen kell koncentrálnom a svédre, mert a nap 80%-ban ezen a nyelven megy a társalgás, ha összefutunk több emberrel. Vannak svédek, akik igazán nehezen beszélnek csak angolul, főleg pár néni, akik tudván, hogy a litván lány érti őket, szinte nem is beszélnek már angolul. Oh yeah!

Nem is tudom, milyen eseményeket kellene kiemelnem, minden nap történt valami emlékezetes. Előszöris kiderült, hogy az én névmemóriám zavarbaejtően jó, még a kacifántos svéd nevek sem okoznak gondot, Ramune meg mindig hálálkodik, amikor odasúgom neki, hogy ki jön velünk szembe. Ő meg jobb az időpontok megjegyzésében, ami meg nekem nem az erősségem. Főleg, amikor sorjáznak az olyan időpontok, hogy "sixteen-twenty, eight-fifteen, nineteen-forty two"... csak kapkodom a fejem, mert az órás témakör mindig is gyengém volt az angolban.

Egyik nap körbesétáltuk a tavat, benéztünk többször is a faluba, vásárolgattunk (én csokoládét és mindent, ami fura volt és otthon nem kapható). Egyik másik nap Tobbe, az egyik tanár elvitt minket a suli kocsijával egy kis túrára a környéken. Vele majdnem minden nap együtt eszünk az étkezőben, mert szinte mindig ott van az iskola körül.
Aztán a matektanár a fényképezőgépemmel lefotózta az új szakácsot majd minket önkénteseket és még aznap felkerültünk az iskola honlapjára a kollégák közé. Mit ne mondjak, ez elég nagy megtiszteltetés!
Pär, a mentorunk egy nagy világjáró, úgyhogy ahányszor elkezdünk beszélni a heti teendőkről, pár perc múlva már kirándulásokról és a különféle országok nyelveiről beszélgetünk. Ahogy ő mondja, imádja a konfliktust, azaz a történelmi "nézeteltéréseket". Így persze, hogy sokat tud a mi '56-unkról meg sokmindenről is. Nagyon jókedélyű ember, az a fajta, aki minden mondat végén felröhög. Elvileg bementünk volna vele Jönköping-be, de kissé lebetegedett, aztán rájöttünk, hogy annyira nem életbevágó ez az út. Ma egy másik tanár ajánlotta fel, hogy elvisz minket oda, mert ott lakik.

Első teendőink egyike volt az, hogy fogadjuk az internacionális kurzusra érkező 3 diákot. Egy félig kínai, félig japán lányt, egy fehéroroszt és egy oroszt. Érkezésük előtt előkészítettük nekik a kollégiumban az ágyneműt meg a hasonlókat, majd a kitűzött időpontoknál megjelentünk a parkolóban. Pär kocsival hozta őket, szegények jó fáradtak voltak, de a japán lánnyal azért még elmentünk egy 2 órás sétára. A ruszkik nem voltak ilyen fittek. Főleg az orosz lányon csodálkoztam, mert egy nagy darab, birkózónő típusú hölgyeményt vártam, erre egy aprócska, 13 évesnek tűnő lányka jött valahonnan Szibériából. Ennek ellenére folyton panaszkodik a hidegre és meg is van fázva. Mik vannak...

Ma pedig eljött a nagy nap, megkezdődött a tanítás! Hirtelen rengetegen lettünk, kicsit még félve közelítenek az emberek egymáshoz. Az iskolaigazgató tartott egy beszédet, meg bemutatta név szerint a tanárokat és minket is, de őszintén szólva nem nagyon tudom, miről volt szó 2 órán át. A fantáziámra hagyatkoztam és utólag kiderült, hogy jó a képzelőerőm... hiába, mégiscsak 16 évig jártam iskolába. Hogy ne legyen annyira formális az ünnepség, tanárokból álló kis zenekar játszott nekünk időnként bárzongorás/jazz-es stílusú számokat. A mentorunk volt a zongorista és nagyon jól játszott! A fotótanár basszerozott, az informatikus tanár pedig ritmusgitározott. Kedves gesztus volt, megmosolyogtam. :)
Utána, délután 3-kor egy kis eligazításon voltunk, mert csütörtökön lesz a "team building", hogy a diákok, tanárok megismerhessék egymást, meg persze mi is őket. A környékbéli erdőben lesznek a feladatok, a mi dolgunk volt kitalálni ezeket (ebben én ritka ötlettelen voltam, a tréningek nem az erősségem), majd segítenünk kell levezényelni az egészet. Van egy tolószékes tanuló is, ő sajnos teljesen le van bénulva, mozogni meg lélegezni sem tud magától, de itt természetes, hogy ő is jön a túrára és részt vesz majd a feladatokon (valahogy).

Ma este pedig volt egy kisebb eligazítás, vagy inkább "esti fika" (a fika szó svéd jelentését egy másik bejegyzésemben már kifejtettem) a kollégium társalgójában. Itt a kollégium 8 különálló épületrészből áll 8 szobával (= 8 ember), tehát most láttam először a tegnap érkezett svéd diákokat. Két tanár jött át hozzánk és hoztak kávét/teát meg sütit. Megengedtem nekik, hogy ne angolul szenvedjék végig az egészet, inkább ültem csöndben és néha kértem egy rövid összefoglalót. Bemutatkoztunk, informálódtunk... remélem idővel jó kapcsolat alakul ki köztünk.

Ezen a héten tehát beindul az élet, talán sikerül is csatlakozni a nyelvi kurzusokhoz és szeretnék valamelyik kerámia csapatba is beállni. Holnap megyünk Ramune-vel megkeresni a tanárokat, akiknél jelentkezni szeretnénk.

Első képek...

Íme pár kép a környékről, a link alább:

Mullsjö, Svédo. 2010

...mivel előfordulhat, hogy a galéria nem működik (még nem nagyon ismerem a fájlmegosztást a Dropbox-al), ezért itt egy alternatíva:

Flickr

(a galériákat időnként frissítem)

A megérkezés

Nos eljött a nagy nap, megérkeztem Mullsjö-be. Azt kell, hogy mondjam, hogy a 9 órás út ellenére minden zökkenőmentesen ment. A kezdet, azaz a magyar rész volt kissé gyöszös, mint mindig. Így utólag nem volt túl szerencsés ezt a napot választani, mert a Sziget és az Úszó Európabajnokság miatt már hajnali 5-kor kifolytak az emberek Ferihegyről. De végtére is maradt annyi időm, hogy kényelmesen elfogyasszak egy csillagászati árú meggyes süteményt a terminálban és magamhoz térjek az álmosságból (hajnali 3-kor keltem).

Mindegy is, a gép elrepült, én meg landoltam Arlanda-n, Stockholm repterén. Ez azt jelenti, hogy még 40 percet kellett utána buszoznom Stockholm-ig, de ezt az érzést már ismertem. Mivel késett a repgép és a buszt is keresgélnem kellett, meg meg kellett küzdeni a 26 kilós bőrönddel (is), ezért eléggé ki lett centizve a vonatra való átszállás Stockholm-ban. Itt találkoztam kinn élő családom két tagjával, akik segítettek nekem nem éhen halni, kaptam tőlük egy kimustrált svéd mobiltelefont is, meg hasonlók. Nagy segítség volt! Aztán jött a vonatozás, több mint 3 órán át. Én nem tudom, az emberek mit beszélnek a "hideg" északiakról, de ott mindenki kedves és megértő volt velem, főleg miután megtudták, hogy külföldi vagyok. A kalauz hölgy segített helyet találni a gigantikus bőröndnek, de előtte egy 2 méter magas, ámde idős asszony próbált segíteni (aki rögtön át tudott váltani svédből angolra, amikor kértem). Skövde-ben szálltam át, ezt be is mondták időben, de nem árt, ha az ember rákoncentrál a szövegre a furcsa kiejtés miatt (értsd. a Skövde szó valami fullasztó torokhanggal kezdődik, nem sz-el). A pályaudvaron hamar megtaláltam a digitális kijelzőt, hogy mikor-hogy-merre, ezek után nem volt nagy kunszt elkapni a másik vonatot a faluig. Ott pedig már várt rám a svéd mentorom és a kifutóban lévő lengyel önkéntes lány.

Nagy lelkesedéssel és kedvvel fogadtak, autóval mentünk a suli és a kollégium területére. Miután lepakoltam a kollégiumi szobában (1 személyes, szép nagy asztallal, kilátással az erdős-parkos tájra), Olga, a lengyel lány megmutogatott mindent. Elsőre nem mondom, hogy minden maradéktalanul megmaradt a fejemben, túl sok volt az új információ és azért kell még 1-2 hét, hogy bemelegedjen az angolom. Főleg válaszolni nehéz még, úgy kell összekaparnom a szavakat, aztán a mondat közepén jövök rá, hogy tulajdonképpen nem is olyan igeidőben akartam kezdeni, mint amiben... de remélem ez a káosz hamar elmúlik.
Holnap érkezik a litván lány, vele leszek Mullsjö-ben egy évig... izgalmas lesz! Amíg ő befut, én a mentoromtól kapok instrukciókat a szocializálódással kapcsolatban, rá következő nap pedig az iskolaigazgató mondja meg, hogy a munka hogy s mint lesz. Amíg bebarangoltuk az épületeket Olgával, összefutottunk pár igen kedves emberrel, aki épp ráért, szólt is pár szót. Hát... látszik, hogy errefelé ismeretlen fogalom a stressz.

Miért pont Svédország? Miért pont Mullsjö?

Az első bejegyzés általános ismeretei után jöjjenek a személyesebb gondolatok az országról és a választott projektről...

Talán kevés jövendőbeli önkéntes mondhatja el magáról, hogy valamiféle átfogó ismeretanyaggal rendelkezne az általa választott országról. A Svédországba tett 6 utam során lépésről lépésre ismertem meg az országot és az embereket (1994 és 2010 között), főleg a főváros környékén mozogtam. Az eleinte zord és egyhangú ország idővel egyre közelebb került a szívemhez, és egyre több svéddel volt alkalmam beszélgetni és barátkozni . Azt hiszem jelen pillanatban ez egy behozhatatlan előny a részemről. Akik egy teljesen új helyre készülnek, azoknak sem kell aggódniuk, az EVS az egyik legjobban "kipárnázott" EU-s ifjúsági program, valójában nincs is szükség olyasféle ismeretekre és tapasztalatra, mint amivel én rendelkezem a választott ország kapcsán. Másik hatalmas előny, hogy Svédországban él Zsolt nagybátyám és családja, rajtuk keresztül pedig több svédet is ismerek már évek óta. Az ő ötleteik, segítségük vagy bármi egyéb szintén nagy előnyt fog jelenteni. Pont ezért, számomra ez az út több annál, hogy eltöltsek 1 jó évet valahol a nagyvilágban. Ha sikerül megtanulnom jól a svédet, akkor hirtelen vagy egy tucat ismerőssel sikerül majd az anyanyelvükön kommunikálni, ami eddig lehetetlennek tűnt, pedig kisgyerekkorom óta volt módom hallgatni ezt a nyelvet. A kezdetek óta svéd-angol-magyar nyelven beszélgetett egymással a család, mindig figyelni kellett arra, hogy ki milyen nyelven beszéljen a másikkal. Van olyan magyar aki jobb svédben, van olyan svéd aki tud magyarul és van olyan magyar aki csak magyarul tud, vagy olyan aki jó angolban, tehát kicsit kaoutikus a kommunikáció, ha a családnál vagyok kinn. Az angolomon is lesz mit csiszolni, úgyhogy nyelvi szempontból egy soha vissza nem térő tanulási lehetőséget sikerült megcsípnem!
Svédország tehát azért került be a kalapba Izland, Norvégia és Finnország közé, mert a többivel ellentétben ezt már ismerem valamennyire és ez pont ugyanannyira jó, mint az, ha eljutnék egy új helyre.

Mullsjö pedig a kínált munka miatt fogott meg. Magát a falut és a környéket nem ismerem még, a kis település egy Jönköping nevű nagyobb város közelében fekszik, nem messze a Vättern tótól. Távol esik a fővárostól, közelebb van Göteborg-hoz és Malmö-höz, ahol szintén nem voltam még és végre ezekbe a városokba is eljuthatok.
A Mullsjö-i projekt egy Mullsjö Folkhögskola ("folk high school") nevű iskolához köthető. Ez egy speciális művészeti középiskola, ahol többféle kurzus fut, olyanok is, amik kifejezetten hallás-és látássérülteknek szólnak. De tanulhatnak itt olyanok, akik valamiért fiatalon abbahagyták az iskolát, de később szeretnének szerezni valami tudást és szakmát. Mindezek mellett vannak "sima" diákok is. Ez a magyar szemmel nagyon nyitott és liberális oktatás arrafelé jól működik, ismert és elismert országszerte. Jómagam Budapesten, a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskolában "végeztem ki" a középiskolai éveimet, ami szintén egy speciális iskola sok szakiránnyal, szombati tanítással, 5 éves tantervvel. Itt kerámikusként szereztem OKJ-s végzettséget, ami meg is tetszett a Mullsjö-i embernek, mivel az ő iskolájuk is képez kerámikusokat. Nálam tehát ez volt a motiváló, hogy megnézzem, hogyan működik egy ilyen érdekes művészeti közösség, mivel jó 8-10 éve már annak, hogy a művészetek mellett tettem le az életem.

Időközben kiderült, hogy azért hatalmas szakmai fejlődésre ne számítsak majd kinn, inkább a csapatmunka és egyébb könnyebb képességek megszerzése a cél, bár ez általánosságban elmondható az EVS projektekről. Felvettem a kapcsolatot egy ottani volt önkéntessel, aki hamarosan befejezi a munkáját. A lengyel lány is megerősítette azt, hogy sokszor lesznek laposabb időszakok mivel az 1 év egy eléggé elnyújtott "rétestészta" egy pár hónapos Erasmus-hoz képest, nehéz mind a 365 napot izgalommal megtölteni. Itt rajtam múlik, hogy hogy találom fel magam, de mindig lehet találni valami elfoglaltságot. Mindennapi feladataim közé tartozik a helyi fair trade shop megnyitása minden nap és a magyarul rettentően mókás "fika", azaz valami 10 órai-féle levezénylése az iskolában, ami nélkül állítólag hülyét kapnak az emberek (a lengyel lány szerint). :D Emelett pedig sok más munkát elvállalhatok, rajtam áll, hogy melyikre specializálódok. Együttműködhetek más önkéntesekkel, cserediákokkal és vendégtanárokkal. Szervezhetek filmklubot vagy segédkezhetek sport és más események megszervezésén. Éppen ami aktuális, vagy amire vevők az emberek. Emellett pedig hetente 1-2 alkalommal tanulhatok ingyen svédül, még pontosan nem tudom hogy hogyan, valószínűleg a környékbéli emigránsoknak tartott kurzusokon. Erről fog szólni tehát ez az 1 év, ami később bármilyen álláskereséshez jó pont lesz akár kinn, akár Magyarországon, főleg ha a végén kiváltom a YouthPass-t is...

Az első lépések

Hej! [ahogy a svéd mondja]

Sokáig tartó dilemma után úgy döntöttem, indítok egy blogot az 1 éves EVS önkéntes projektemmel kapcsolatban, aminek keretében Svédországban egy Mullsjö nevű kis faluban fogok tevékenykedni. A blog alapvetően személyes hangvételű lesz, nem kívánok elmélyülni a kinti politikában, adózási rendszerben, benzinárakban vagy hasonlókban, de mindenképpen megemlítem azokat a dolgokat, amik Magyarországhoz képest teljesen máshogy (vagy épp ugyanúgy) működnek és érdemes tudomást szerezni róluk. Először azonban szeretnék azokhoz szólni, akik azért tévedtek ide, mert érdeklődnek az EVS iránt, de esetleg nem mernek még belevágni, nem tudják pontosan mi is ez és szeretnének személyes élményekről olvasni.

Ki a szösz is az az EVS önkéntes?
Az EVS, azaz az European Voluntary Service egy EU-s program, aminek keretében fiatalok (18 és 30 év között) egy másik országba mehetnek dolgozni hosszabb időre (6-12 hónap), mint fizetés nélküli önkéntesek. Rögtön az első kérdés az lehet, hogy miben más egy önkéntes, mint egy rendes alkalmazott. Hiszen sokan szeretnénk jó zsíros állásokat megcsípni külföldön és jól megtömni a kasszát, ugyebár. Az önkéntességnek nem ez a lényege, mivel mi nem helyettesítjük az adott munkahelyeken az alkalmazottakat, nem kapunk vagyonokat havonta és a munkaszerződésünk pár hónapra, maximum egy évre szól. Ehhez nem kell semmilyen végzettség, még nyelvvizsga sem, elég a középszintű nyelvtudás (Skandináviába bőven elég az angol is). Nem klasszikus értelemben vett tanulásról van szó, nem leszünk tehát diákok sem. Szakmai gyakorlatnak is csak annyiban tekinthető, hogy a legtöbben olyan helyen tevékenykednek majd, ami az érdeklődésüknek megfelelő, de nem nevezném tanulmányútnak vagy szakmai gyakorlatnak sem. Akkor mire is jó az EVS? Nos, nagy előnye, hogy több szervezet áll az önkéntes háta mögött, akik leveszik az ember válláról a legsúlyosabb anyagi terheket - mindvégig. Azaz a ki-és visszautazást költségét, szállást, étkeztetést, helyi tömegközlekedést (ez helyfüggő), adókat és a biztosítást mind kifizetik. Az EU határozza meg az összegeket, amiből gazdálkodni lehet majd, nekem eddig ez az egész nem került egy forintomba sem, így csak arra kell figyelnem, amivel foglalkozni szeretnék. Még havi zsebpénz is jár, ami elég kis összeg, én körülbelül 27-30 ezer Forintnak megfelelő összegeket kapok majd havonta Svédországban, ami még akkor is kevéske, ha csak utazgatnom és szórakozni kell, mert nagyjából ez a pénz erre való (és Svédország nem olcsó hely...). Hatalmas körutakat és beruházásokat nem fog tudni kivitelezni az EVS önkéntes, és félrerakni sem érdemes, mert ugye sokan szeretnénk egy kis anyagi plussztöbblettel végezni, de ez sem az EVS lényege. A nem anyagi jellegű hasznon van a hangsúly: ingyen tanulhatod az adott ország nyelvét, élhetsz és dolgozhatsz egy idegen kultúrában és rengeteg időd van, hogy megismerd, hogy megtanulj együtt dolgozni másokkal és sok olyan dolgot kipróbálhass, amit itthon nem mernél, vagy nem lenne rá lehetőséged, mivel a megélhetés gyöszösségével is kellene foglalkoznod. Jómagam sosem dolgoztam még, a Mullsjö-i munkahelyem lesz a legelső és azt hiszem ez jobb választás, mint Mekiben gürcölni, vagy termékekkel házalni. Sokan vágnak bele érettségi után, én viszont idén nyáron szereztem meg a diplomám. De van, aki már munkatapasztalattal megy ki közel 30 évesen. Bizonyára előny, ha voltál Erasmusos vagy bármilyen cserediák, de nálam egyik sem volt meg, mégis megynertem a pályázatot. A következő pontban ezt fejtem majd ki, hogy hogyan lehet egy kósza ötletből egy komoly munkaszerződést összehozni pár hónap alatt...

Hogyan lehetek EVS önkéntes?
Ennek sok módja van. Én csak azt az utat fejteném ki, amit én jártam végig. Könnyebb és egyszerűbb módjai is vannak, de azokkal csak nemrég ismerkedtem meg és nem tudok róluk nyilatkozni. Egy fontos információ azonban, hogy EVS önkéntes mindenki csak egyszer lehet az életben! Érdemes tehát jól megválasztani azt az 1 projektet...

2009 októberében ismerkedtem meg az EVS-el egy barátnőmön keresztül, aki szintén gondolkodott azon, hogy kipróbálja a dolgot. Mutatott egy weboldalt, ahol keresgélhetek a különféle országok és projektek közt. Itt rögtön találkozik is az ember a "host" és a "sending organistaion" szavakkal. A keresgélést én a host-al kezdtem, ők azok, akikhez mehetek, ők adják a munkát az adott országban. A sending organisation pedig az a magyar szervezet, aki a kiutazással foglalkozik, segíti a pályázást, kommunikál a kintiekkel és hasonlók. Tehát 2 nagy szervezet van mindig a dologban, akik összehangolják a leendő önkéntest azzal a munkahellyel, ahova menni szeretne. Egyik sem elhanyagolandó és igazándiból mindegy, melyiket választod ki előbb. Ha van már magyar szervezeted, az annyiban könnyebb, hogy ők is tudnak segíteni neked helyeket keresni. Tapasztalat híjján én ezt nem tartottam fontosnak az elején és csak a célország érdekelt.
2009 őszén még úgy álltak a dolgok, hogy Izlandra megyek. Számomra Izland az az ország, ahova mindenképpen el szeretnék jutni az életben, és azonnal beleszerettem a gondolatba, hogy rögtön 1 évet töltsek el ott. Svédországban pedig már féltucatszor voltam, mivel rokonaim élnek ott és kisgyerekkorom óta látogatom az országot. Eleinte tehát szerettem volna valami új helyre menni. Ki is választottam Izlandon egy Reykjavík-i galérirát, mert az érdeklődésem és a végzettségem a művészet körébe sorolható. Sajnos hamar kaptam az e-mailt a helytől, hogy épp nem keresnek önkéntest. Megesik az ilyen, hogy egy projekt fennmarad az adatbázisban, de épp megtelnek vagy nem keresnek embereket, esetleg időközben megszűnnek. Ezzel kalkulálni kell. Akkor még mindig nagyon ragaszkodtam Izlandhoz, és írtam levelet egy Mosfellsbær-ben lévő munkahelynek. Itt fogyatékos embereknek kellett volna segíteni egy faműves műhelyben, illetve a saját kis színházukban. Nem voltak szociális tapasztalataim ilyen téren, de nagyon megtetszett az egész, teljesen beleestem a helybe és erősen odaképzeltem már magam. Egész sokáig el is jutottam, mert bekerültem a pályázók közé. A kontakt ember ilyenkor mindig ír, hogy mi a helyzet és kéri a CV-t, motivációs levelet és egy bizonyos application form-ot, amin alapadatok vannak. Természetesen mindent angol nyelven kell megírni. Elküldtem ezeket is, majd írták, hogy január közepén lesz meg az eredmény. És sajnos meg is kaptam, hogy mégsem engem választottak. Ugyanis a legtöbb helyre csak 1-2 embert keresnek, ritkább esetben keresnek csapatokat csak. És mivel a legtöbb EVS projekt erősen szociális jellegű, bizonyos nehezebb és több türelmet igénylő munkákhoz kell valamiféle tapasztalat. Először fel akartam adni, azt hittem ez egy olyan dolog, mai nekem sosem fog öszejönni. Írtam még egy svéd (Linköping) kreatívabb kávéháznak, egy norvég sícentrumnak (mert a síelés az egyik szenvedélyem) plusz egy finn népművészeti középiskolának. A norvégoktól is jött a levél, hogy megtelt a team, a svédektől és a finnektől meg nem jött válasz. Már a feladás határán írtam ennek a svéd helynek, amikor ők is visszaírtak, hogy éppen nem keresnek önkéntest. Teljesen elegem lett, több helyre nem is pályáztam utána. Aztán 1-2 hét múlva visszaírtak, hogy mégis van rá esély, hogy kijussak Mullsjö-be. El sem akartam hinni! Azonnal újraírtam a motivációs levelet meg a többit (amiket előtte kitöröltem, mondván hogy úgysem kellenek már). Pär, a faluban lévő kontakt ember és egyben a helyi mentorom szimpatikusnak talált és megejtettünk márciusban egy telefonos interjút is. Előtte majd' elvitt a gyomoridegesség, hogy angolul kell telefonálnom egy vadidegennel, de nem kellett tartanom. Kedves, szimpatikus ember volt, aki nem rótta fel, hogy pár szót sehogy nem bírtam kinyögni akkor.
Ezután beindultak a dolgok. Az izlandi pályázgatások ideje alatt felvettem a kapcsolatot a magyar küldő szervezetemmel, akiket egy internetes adatbázisból választottam, mindenféle előzetes ismerettség nélkül. Ők és a svéd fogadó szervezet elkezdték összeállítani a pályázatom, amit az EU-nak kellett benyújtaniuk április 1-ig. Sok esetben itt nincs sok dolga az önkéntesnek, de nekem az utolsó nap még munkanélküliségi statisztikákat kellett keresnem a svédeknek, nem kis meglepetésemre (mert nem voltam eléggé hátrányos helyzetű). Ezután egy hosszabb szünet következett, az EU-nak fel kellett dolgozni a sok pályázatot. Május végén kaptam a hírt, hogy elfogadtak és megegyeztek a pénzösszegekben. Ezután következett az angol nyelvű munkaszerződés aláírása. Ehhez 4 fél szükséges: én, a magyar szervezet, a svéd szervezet és a svéd munkahely, ahol lakni/dolgozni fogok. A svédek sokkal liberálisabbak mint a magyarok, míg nálunk mindenből kérik az eredeti dokumentumot, a svédeknek csak a digitális kellett a felektől, így jelen pillanatban egyik félnél sincs meg egy fizikai valójában létező munkaszerződés. Ettől persze egy magyar a haját tépi és bizalmatlankodik, ők úgy látszik nem.
Amikor ez is elkészült, akkor következett a biztosításkötés, repülő és egyéb jegyek megvásárlása és hasonlók. Ez a hazai és a kinti szervezet dolga, feladataikat a munkaszerződés jól összefoglalja majd. Ekkora már kiderül, hogy ki lesz a mentorom, aki az adott országban az első számú segítője és ellenőrzője lesz egy önkéntesnek. Hozzá kell fordulni minden nyűggel-bajjal és csak ezután a szervezetekhez vagy a National Agency-hez vagy a nagykövetséghez. De ez már egy másik témakör...

A kiutazás előtt minden önkéntesnek kötelező megjelenni egy tréningen. Az enyém Pilisszentlászlón volt júliusban, nagyjából 20 önkéntes gyűlt össze, akik különféle országokba mennek majd. Nagyon jó volt a hangulat, akik csak nyűgnek gondolják az ilyesmit, szerintem csalódni fognak. Én még szívesen eltöltöttem volna ott pár napot, mert a nagy kor és egyéb különbségek ellenére nagy összetartó erő volt a közös cél: az EVS önkéntesség. A pár napos táborban sokmindent elmondanak, bemutatnak játékokon és gyakorlatokon át és ez sem kerül semmibe az önkéntes részéről (a magyar szervezet fizeti). Ezt követően lesz még a célországban egy on-arrival training és a projekt után egy kiértékelő training megint Magyarországon.

Most pedig itt vagyok, 10 nappal a kiutazás előtt, minden elintézve, papírok a kezemben, már csak azon kell agyalnom, hogyan sűrítsem bele 23 kilóba az egy évre való ruhát 1 db bőröndbe...

Hasznos linkek (megtalálhatók jobbra a menüben is):
http://www.mobilitas.hu/flp/evs
http://www.afs.hu/hun_hu/focus_on/other_programs
http://ec.europa.eu/youth/evs/aod/hei_en.cfm

Az én kinti munkahelyem, küldő illetve fogadó szervezetem linkjét is megtalálod a menüsoron a linkek közt, több más hasznos weboldallal. Máshol önkénteskedő barátaim blogjai pedig a barátok blogjai közt találhatóak meg (nem csak EVS-es). Jó böngészést!