Félúton

Meglepően rég írtam már, pedig nem mondanám, hogy megállt volna itt az élet. Ráadásul elérkeztem a projekt közepéhez, 6 hónap mögöttem, 6 hónap előttem...
Mostanában elsősorban a társasági élet köt le, nem annyira az utazások, így télvíz idején nem igen járok el világot látni, mert jobb időkre (értsd. jobb időjárás) akarok félretenni egy kis pénzt és akkor utazni. Most különösen utálnivaló idő van, olvadozik a sok hó, az utak tükörsimára vannak jegesedve és mindehhez kezelhetetlen szél is társul... már a boltba is nehéz elmászni, nem hogy messzebbre.

Akkor most jöjjön egy újabb összefoglaló az elmúlt 1 hónap eseményeiből:
Valahol ott kezdődött a dolog, hogy hatamas lelkesedéssel tértem vissza Svédo.-ba, fejemben a nagy tervvel, hogy majd idén megpályázok egy stockholm-i master kurzust (Art history and theory). Na persze hamar kiderült, hogy lassabban, mert kisodródunk (ahogy azt nálunk egy családi mondás tartja). Mindehhez kicsivel több dolog kéne, mint bazi nagy lelkesedés, mindezt én tudtam előre, szüleim gondolták úgy, hogy időhúzás lenne 1 évet azzal tölteni, hogy otthon vagy itt kinn megtanuljak normálisan svédül és emeljem az angolom szintjét, közben meg dolgozzak. De úgy tűnik, ez marad, ha tényleg itt kinn szeretnék továbbtanulni. B terv is van szerencsére, úgyhogy ezen igyekeztem túltenni magam és nem megrekedni a céltalanságban.

A suli első hete még nem volt komolynak mondható tanulás szempontjából, helyette volt itt egy kis egészségmegőrzés. Már nem emlékszem a program nevére, mindenesetre 3 napig különféle sporteseményekhez lehetett csatlakozni itt az iskolában. Én bevállaltam a masszázst, amit egy nagyon kedves barát oktatott és végül párokban egymást masszíroztuk meg. Majd az önkéntestársam tartott jóga órát, ami azóta már állandó program lett kedd esténként és mindig eljárok rá, annak ellenére, hogy fájdalmas az egész, és finoman szólva sem vagyok egy hajlékony testű ember... már gyerekként sem tudtam ülve ráhajolni a kinyújtott lábaimra és most sem tudok. Ez aztán az evolúció! De úgy döntöttem, kell ennyi sport, ha már idén kihagyom a síelést...

Közben jött egy új lány, akivel azonnal össze is barátkoztam. Vicces egy teremtés, chilei származású, közel 30 éves, de olyan, mint egy örök gyerek, roppant szórakoztató. :) Sokszor megyünk el bevásárolni, vagy csak leülünk és beszélgetünk. És itt ki is lyukadtam a beszélgetéshez. Még hónapokkal ezelőtt tettem egy fogadalmat, hogy februártól (amikor a projekt feléhez érek, ugyebár) svédül fogok már beszélni. Namármost ezzel nem álltam valami fényesen január 31-én sem és gondoltam, szépen elfelejtjük ezt, de nem jött be a tervem, páran kifejezetten agresszívan kérik rajtam számon, hogyha nem is 100%-ban, de azért amikor lehet, svédül próbáljak meg beszélni. Tény, hogy sokszor csak kényelemből válaszottam inkább az angolt, mert az adott mondatot már tudtam volna svédül is, de próbáltam kiélvezni azt, hogy mostmár az angol is olyan komfortos majdnem, mint a magyar. Egyenlőre komoly agymunka beszélni a svédet, az értés is kiszámíthatatlan, hol mindent értek, hol szinte semmit, de apránként mindig javul a helyzet. Általában a vicces helyzetekkel lehet a legjobban tanulni, így tanultam meg a likgiltighet (közöny) szót, amit először elmakogni sem bírtam, de végül több napi röhögőroham után teljesen "felszívódott" bennem a szó, akárcsak még sok más, amit humoros módon sikerült magamba plántálnom.

A helyi filmklubban közben az én ötletemből fakadóan végre lemehetett egy magyar film, választásom a Kontroll-ra esett, a nemzetközi sikerei miatt. Én nagyon szeretem a magyar filmeket (persze nem mindent, de azért elég sokat) és elhoztam hazulról jópár eredeti DVD-t, feliratokkal, de nehéz volt választani. Ami nekünk egyértelmű és vicces, azt itt nem értik, még felirattal sem. Ellenben az orosz lánynak nagyon tetszett a film, jókat nevetgélt rajta és a végén azt mondta, eddig ez volt a legjobb. Remélem nem csak azért tetszett neki, mert a jó öreg szovjet-típusú metrókocsikat használjuk (még mindig). :D

Február 15-én pedig megyek a mid-term tréningre, ami EVS-ügyben már a harmadik tréningem lesz. Az előzőhöz hasonlóan ez is Stockholm Lidingö nevű részén lesz megtartva, de nem teljesen ugyanazzal a társasággal. A kötelező program után pedig ismét meglátogatom a családom...