A nagy svéd-magyar téli szünet

Az elkövetkezendő bejegyzésemet akarva sem tudnám szűkös keretek közé sűríteni, így előre jelezném, hogy minden bizonnyal HOSSZÚ lesz! Elvégre több, mint 3 hét szünet eseményeit igyekszem itt monitorra pötyögni. Úgyhogy nem is szaporítanám a prológust, jöjjön minden szépen időrendben...

December 19-én mentem fel Mullsjö-ből Stockholm-ba kis családomhoz, akiket itt már számtalanszor említettem. Amint befutottam a pályaudvarra, Andival, nagybátyám feleségével el is mentünk egy vásárló körútra. Kiderült ugyanis, hogy jó volna, ha valami csinos lenne rajtam Szenteste... ezek szerint nem sok jóra számítottak, ha ilyen hirtelen el kellett menni vásárolnunk. :D Persze csak viccelek, mert nagyon meg voltam elégedve a vásárolt holmikkal, amik még magyar viszonylatban is olcsóknak voltak mondhatók és mindegyik "többszörhordós", vagyis nem báli ruha.
Másnap, azaz 20-án ünnepeltük Anders, idősebbik unokatesóm férjének születésnapját. Volt egy kis eszem-iszom, megint összejött a család magyarostul-svédestül, mint idén már sokadjára. Hamarosan bővülni fog a család és az illetékes kismama hasa már igencsak gömbölyödik...
21-én meglátogattam Agnes-t, a suli egyik tanulóját, aki mellesleg kerámikus szakon van és időnként megnézünk együtt egy svéd vagy egy magyar filmet. :) Agnes Stockholm-ban lakik, egy olyan részen, ahol még sosem jártam, ennek ellenére szépen boldogultam a tömegközlekedéssel és gond nélkül értem el végül a faházas kis kerületbe. Már azt hittem, nem is a fővárosban járok, annyira vidéki volt a hangulat. Agnes-ék házában aztán jót beszélgettem nem csak vele, hanem a testvéreivel is, mindenki rögtön átváltott angolba és még politikai kérdésekre is futotta. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd így beállítok külföldön idegenekhez és angolul eltraccsolok velük mindenféléről... de az angolom szerencsére 4-5 hónap alatt átesett a várt fejlődésen, ha nem is hibátlanul, de gyakran folyékonyan beszélem akár órákon át is, bonyolult témákon átrágva magamat. Ilyenkor nehéz azt mondani, hogy "na jó, akkor mostantól a svédre koncentrálok", mert habár ez a tervem, úgy örülök annak, hogy végre van egy idegen nyelv, amit majdnem olyan otthonos érzés használni, mint az angolt. Talán egyszer majd megélem azt is, amikor elérem ezt a szintet svédben is... No de térjünk vissza a vendégséghez! Agnes-től estefelé indultam haza, a kemény mínuszokban fagyoskodva vártuk a buszmegállóban a nem jövő buszt (aztán végül persze mégiscsak jött valami).
22-én most bizony el kellett gondolkodnom és nem vagyok benne biztos, hogy pontosan emlékszem mindenre, mert szokásomhoz híven dél felé keltem fel. Este azt hiszem bementem a belvárosba, hogy Andival megnézzünk egy kiállítást, de a közel -20 fokban több mint fél órán át a buszra várva arra az elhatározásra jutottunk, hogy inkább ejtjük a témát és átfagyva hazavergődtünk. Itt jegyezném meg, hogy eddig a BKV-ról gondoltam azt, hogy csépelni való, de a skandináv precizitásban bízóknak elárulnám, hogy az SL (svéd BKV) és az SJ (svéd MÁV) igencsak haldoklik tél környékén! Buszok, vonatok maradnak ki, vonatok siklanak ki (vagy épp rohannak bele egy állomásba, mint ahogy az pár napja Malmö-ben történt...), talán még a sínek is eltörnek, vagy ki tudja, hogy miért is nem járnak napokig a vonatok. Még az SJ weboldala is megszűnt létezni, annyira küzdöttek a vasutasok az elemekkel. Persze javukra legyen mondva, hogy sok helyütt volt -30 körüli hőmérséklet is és ehhez nem is kellett annyira északra menni... Egy szó, mint száz, a tömegközlekedés errefelé bonyolult és időigényes tevékenység.
23-án vásároltam és egyedül elmentem egy Andy Warhol kiállításra Stockholm-ban. Itt még sikerült megnéznem egy másik fotókiállítást is és bár nem szeretek egyedül kiállításra járni, most valahogy hangulatos volt a félig üres, hatalmas termeket bebarangolni, miközben a The Velvet Underground szólt a háttérben...
24-én pedig eljött a várva várt nap. A Karácsonyt végül is nem Stockholm-ban, hanem egy Skokloster nevű aprócska faluban töltöttük a fővárostól északra. Itt 15-en gyűltünk össze már kora délután, és egészen késő estig remekül szórakoztunk. Egy percig nem unatkoztam, ami két hiperaktív gyerek és sok szórakoztató felnőtt között aligha eshetett volna meg. Mindenki profin tudott angolul, amin nem lepődök már meg nagyon, de jó érzés volt, hogy így én is aktív részese lehettem a történeteknek.
A lakomát az úgynevezett julbord-al kezdtük, ami meglepő módon egyfajta SVÉDASZTAL. :D Itt a karácsonyi vacsora állítólag ilyen formában valósul meg, sok lazaccal és más halakkal, sonkával, krumplival és még jávorszarvas hússal is! Nem hagyhattam ki, hogy ezt a tipikus svéd állatot meg ne kóstoljam (ha már az abszolúte, nagyon-nagyon svéd snus-t kipróbáltam októberben).
A julbord mellett elhagyhatatlan svéd karácsonyi fogalom még a Kalle Anka. Furcsa mód nem másról van szó, mint Donald kacsáról, akit a svédek kissé átkereszteltek, de a lényege a dolognak nem változott. És mi köze a Disney féle Donald kacsának a Karácsonyhoz? Jó kérdés, ezt csak ők tudják. Mindenesetre a Kalle Anka egy rajzfilmblokk neve lett, ami évek, vagy inkább évtizedek óta nem változik, mindig ugyanazokból a nagyon régi Disney rajzfilmekből vágnak össze részeket, amiknek már színük is alig van. Bizonyára vagy fél évszázada terjedhetett el ez az egész a televíziózással együtt, hogy a gyerekek még boldogabbak legyenek Karácsonykor. És mivel ez a meseblokk a változatlanság szimbóluma, így sok felnőtt is leül nézni. Így tettünk mi is.
Az este folyamán még vártak ránk meglepetések. Svédországban a Télapó, azaz a Tomte Szenteste jön. Errefelé igyekeznek is ezt lejátszani, mindig akad valaki a családból, vagy az utcából, akit bel lehet öltöztetni Télapónak. Ezúttal egy szomszéd jött házhoz, klasszikus mód a kert felől, az ablakon bekopogva. Mondanom sem kell, hogy a gyerekek már extázisban voltak, de mi is jót szórakoztunk. :) Az ajándékosztás után a Télapó ment is tovább, mi pedig megvártuk, amíg a gyerekek a sokmillió ajándékot mind kibontják... Késő este pedig még volt egy kis "lottó" is, amiben az volt a jó, hogy mindenki nyert valamit. Mint ahogy az előző bejegyzésben is lelkendeztem, hogy milyen jópofa mód lehet olcsón és játékosan ajándékozni, így most is csak azt tudom mondani, hogy a játék nagyszerű volt, kreatív és szórakoztató! Köszönettel tartozom ezért az Axberg családnak, vendéglátóinknak.
A Szentestét követően már csak könnyedebb programok vártak ránk, főleg evéssel kapcsolatosak (haha). A svéd fiúk az évek alatt rá lettek szoktatva a magyaros ízekre és úgy vettem észre, szívesen is ették azokat! 26-án ünnepeltük a mi kis családi Karácsonyunkat, heten. Az ajándékozást követően jót vacsoráztunk és beszélgettünk. Nem tudnám tovább ragozni ezt az estét, mint hogy nagyszerű volt!

27-én pedig várt a reptér és a hazaút Magyarországra...
Furcsa érzés volt hazatérni. Valahogy nem éreztem azt, hogy hónapok teltek el és semmi nem hatott újként, minden folytatódott tovább. Egyedül a macskám változtatott radikálisan a távollétem alatti életstílusán. Micu ugyanis csak akkor fekszik az ágyamba, ha otthon vagyok, így 4 hónapig felé sem nézett a szobámnak. De amint hazaértem, fel is szaladt a galériaágyamra és amíg otthon voltam, hű házikedvencként aludt velem éjszakánként.
Este meg is tartottuk a "harmadik Karácsonyom", anyáékkal hármasban. Szolid kis ajándékozás volt, de nem ezen volt a hangsúly, hanem hogy kissé megkésve bár, de megünnepelhettem a szüleimmel is a Karácsonyt.
28-án jött össze a család nagyobbik része, apai ágról. Mivel nagy volt az élet, keveset sikerült csak beszélgetni, de azért jó volt látni mindenkit, kiváltképp két éves unokaöcsém, Vencit. :)
Az elkövetkezendő napokban inkább a családdal voltam, illetve hogy a jövendőbeli művészettörténészi ambícióim is kiélhessem, anyával elmentünk a Szépművészetibe egy kiállítás erejéig.
A Szilveszter békésen telt, úgy döntöttem a szülőkkel maradok, mert elsejétől a barátoké volt a főszerep.
Az év első napján azért még ellátogattunk a Normafára szánkózni, amit már ki tudja, mikor műveltem utoljára! Este pedig mentem Dani barátomhoz és pár napot ott töltöttem nála. Nagyjából 2-3 éves korom óta ismerem őt és minden találkozásunkkor vannak "kötelező elemek", általában játékok és szófordulatok, amiket mindig meg kell ismételni. :) Nagyszerűen telt az idő, másnap találkoztunk egy közös barátunkkal is.
A hét folyamán találkoztam barátokkal a középiskolából, majd Annával az egyetemről. Jó volt újra látni őket, még bizonyosan elbeszélgettem volna tovább is, de az idő mintha egyre gyorsabban repült volna és már ott is volt január 7., és mentem is vissza Svédországba.
Stockholmban eltöltöttem még egy hosszú hétvégét, ismét a családommal. Szombaton nagy hurkaevés volt, amit én kihagytam, mert nem szeretem. Délután pedig még egy kis szánkózás is be lett iktatva. Másnap pedig vonatra szálltam, hogy megkezdjem hosszadalmas utamat vissza a faluba. A futurisztikus, kétemeletes vonat csöndben robogott keresztül sötét erdőkön és komor iparvárosokon, mígnem elérte Falköping-et, ahol át kellett szállnom. Mint ahogy már említettem, a svéd közlekedés elég macerás, ismeretlen okból törölték azt a vonatomat, amivel eredetileg mentem volna, így végül az jött ki, hogy közel 3 órát vártam az állomáson, az átszállásra várva. És még ekkor is késett a vonat, aztán meg se kiírás, se szignál, hogy mi a következő állomás... éppen hogy észrevettem Mullsjö-t az éjszakai sötétségben. Az állomáson máris találkoztam egy lánnyal a suliból, így együtt vonszoltuk haza a bőröndjeinket a nem túl jól takarított, szeles utakon.

Így telt hát ez a nem mindennapi téli szünet, két napja viszont újra teljes gőzzel munka van. Elhatároztam, hogy idén intenzívebben fogom tanulni a svédet, így az egyik kerámia óra rovására most egyel több svéd órám lesz. Ma volt az év első ilyen órája és ma először hallott Ramune (meg a tanár) svédül beszélni. :D Alig bírtam kinyögni a mondatokat (egy beszélgetős társast játszottunk), de mindenki teljesen fel volt dobva a végén, hogy én állítólag tudok svédül! Hát... majd beleszédültem az agymunkába és óra után azonnal át is váltottam angolba. Megkönnyebbülés volt!!

---

Képek a karácsonyi szünetről ITT.